Bódás János: Lehetetlen

saját fotóm: Fahíd a tóparton...(H.Gy.)

Te azt mondod, hogy lehetetlen
    És leereszted a kezed,

Csüggedt-fásultan belenyugszol:

Ha nem lehet, hát nem lehet!

Te azt mondod, hogy lehetetlen

S befagy az ajkad, a szíved,

Már alig mersz, s kihal belőled

Minden nagy, hősi lendület.

S miattad dúlhat itt a gazság.

Fertőzhet a bűn, a kapzsiság.

Hagyod, hadd rohanjon vesztébe

Dühödt őrültként a világ.

Hát mit tehetnék? Nincs hatalmam;

Se szó, se vér, se könny, se jaj,

Se ész, se fegyver nem segít már,

Se ezer nábob, se arany…

Legyen, mi lesz… Ha ég az erdő,

Ki oltja el, s mit ér a gát,

Ha a tenger kilép medréből,

S dühödt őrültként dobálja magát?

Lehetetlen, – hát lehetetlen!

Méreggel, átokkal teli a világ,

– szenny, láz, kelevény már!

Lehetetlen megmenteni.

Így szólsz, mert hitvány, nyavalyás vagy,

S tapló van melleden belül.

És nem tudod, hogy a hívőnek

A lehetetlen sikerül!

Szavára forrás kél a pusztán,

A néma szól, a béna megy,

Manna hull, a hegyre hág a tenger,

Vagy tengerbe lép a hegy!

Szeretet lesz a gyűlöletből,

A büszke megalázkodik,

A kapzsi ingét odaadja,

S a káromló imádkozik!

Vízen járhatsz, tűzön mehetsz át,

Ha hiszel! – s mindez nem mese,

Példák beszélnek, nézd, körülvesz

A „bizonyságok fellege”!

Higgy, és minden lehet! Ne ejtsd

Le csüggedt-fáradtan fejed.

Lehet béke, lehet bocsánat,

Új élet, jóság, szeretet...

Erő, fegyver, ész, pénz, ravaszság,

Könyörgés – semmi nem segít:

De megmentheti a világot

A legnagyobb erő: A HIT!
Bódás János (1905 – 1987),  református lelkész, költő.