Juhász Gyula: A várta...

saját fotóm: Fahíd...(H.Gy.)

Fölégettem az összes hidakat, 

Egyedül állok örök ég alatt.

Nem kell a kincs és nincs már szerelem, 

Csak a magány s szegénység van velem.

Nem lázadok már és nem álmodom 

És nem sírok a földi romokon.

Meghaltam sokszor és nem élek én. 

De mindeneknek bánata enyém.

Jövő minden reményét ringatom, 

Mint a vihart és fészket a falomb.

Így állok örök békességbe már
S az Istent várom, aki földre száll.

Juhász Gyula (1883-1937) magyar költő. A 20. század első felében Magyarország egyik
legelismertebb költője, József Attila előtt a magyarság sorsának egyik legjelentősebb 
magyar lírai kifejezője.