A természet Istenről beszél - Történet egy mélytengeri horgászó halról!

     A horgászás közkedvelt sportág. Sokan órák hosszat elüldögélnek kezükben botra erősített hosszú zsineggel, amelynek végén ott a horog. A horog elgondolása igen egyszerű és bölcs. A hegyes horgot "édes'' csalétekkel bélelik ki, és azzal kínálják meg a halat... Elsősorban türelem kell ehhez a sportághoz, de szüksége volt bölcsességre is kitalálójának. Rájött, hogy a halat hegyes szerszámmal lehet megfogni, de arra is, hogy a halat nem vonzza a horog. Számítania kellett a hal falánkságára, s az ételt ízletes csalétekbe kellett csomagolnia. Vékony és teherbíró zsineget kellett kiválasztania, hosszú botra erősítenie, hogy távol a partról is elérhető legyen a hal. Sötét és nyugodt éjszakákon gyertyafénynél horgásznak. A hajó orrára erős fényű lámpát akasztanak. A halakat vonzza a fény, és
besétálnak a hálóba. Ismerni kellett a halak természetét, tudni, hogy vannak holdfény nélküli éjszakák, amikor a halak fényszerető természetére lehet "építeni''.
     Az ember századokon keresztül figyelte a természetet, kombinálta a különféle lehetőségeket, s így jutott a legmegfelelőbb megoldásokhoz. A természet viszont mintha megfogadta volna, hogy zavarba ejt bennünket. Mintegy néhány évtizeddel ezelőtt az óceáni mélységekből kihúztak egy halfajtát,
amelyet Lasiognathusnak (egy nemzetség a mélytengeri ördöghalak családjában) neveztek el. Ez a halfajta több ezer méteres mélységekben él, hatalmas nyomás alatt, örök sötétségben. És ez a halacska mintha tréfálna velünk, azt bizonyítja nekünk, hogy nem mi emberek találtuk fel először sem a horgot, sem a horgászást "gyertyafénynél''. Ez a halacska a horgászás említett két módszerét kombinálja. Hogy még nagyobb legyen a félreértés, ő a horgászfelszerelést, a horgot és a lámpát nem vásárolja egyetlen boltban sem, és nem is ő gyártja. Testéből nő ki afféle élő szervként. A fejből valóságos horgászbot, azaz szarvacska mered. Egy csukló valamiféle kenderkötélben vékonyodik
el. A kenderkötél végéből nő ki a "horog'', igazi csalétekkel. A csalétek úgy csüng, mint az ízletes húsfalatkák. Igaz ugyan, hogy az áldozat soha nem kapja be, mert amint közeledik, a
Lasiognathusrajban leli halálát. A "horog'' felett van egy pislákoló kis labda, amely a mélységi sötétben figyelmezteti az áldozatot a csalétekre, és megmutatja neki a torokba vezető utat.
A széles garat helyettesíti a horgászhálót.      Vagyis nem fér hozzá semmi kétség, hogy a horgászfelszerelést nem az emberek ötlötték ki elsőnek. Nyilvánvalóan létezik Valaki, aki képes a cél kitűzésére és az eszközök irányítására, és hogy ez a Valaki az egész
természetben működő Értelem.
     "Valami itt mégsem egyezik'', állapítja meg a kételkedő lélek. Aki az egyik halnak horgot adott, miért nem adott a másiknak hatékony eszközt a horog ellen? Valakinek a mérhetetlen
gondoskodása ellenére miért van ennyi sikertelen megoldás, ennyi kegyetlenség?
     A kérdés nem felesleges, de nem vonja kétségbe, hogy a természetben a Teremtő bölcsessége és gondviselése nyilvánul meg. A gonoszság és a szenvedés lehetőségének a kérdése ezen a szinten
valóban megoldhatatlan. A kinyilatkoztatás Istenével való találkozásra utal. A természetet figyelve megsejtjük Istent; csak a kinyilatkoztatásban találkozunk és kommunikálunk Vele.

Történet Zivko Kustic: A természet Istenről beszél c. könyvéből...