Mennyi sóhajjal, könnyel várták,
Már ezrek a békét és most is várják,
Hányszor hangzott el ez a szó a háborúban,
Bajban, veszélyben, bánatban, viharban.
Örök remény, nem teljesülő álom,
A békét én is vágyó szívvel várom,
Mert bánat éget, háborog a lelkem,
Mindig kerestem, de sohasem leltem.
Hol van a béke? Városok zajában,
A feledésben, a nagy rohanásban?
Vagy a magányban, az egyedüllétben
Ha remeteként tengődöm az életem?
Vagy barát keblén, vagy család körében
Hol van a béke, hát merre keressem?
Mindenütt voltam, mindenfelé jártam,
Igazi békét sehol sem találtam.
Mentem a zajba, elfáradt a lelkem,
Mentem magányba, nyugalmat nem leltem.
Mentem baráthoz, de csalódtam benne,
A béke valóban csak álom lenne?
Nem lehet álom, van igazi béke!
Elmúlhatatlan, amelynek nincs vége
Amely akkor is enyém, drága kincsem,
Ha külső feltétel a békéhez nincsen.
Ha nem szeretnek, mellőznek, lenéznek
Barát elfelejt, ha nehéz az élet
Mert ez a béke itt van a szívemben,
Megtaláltam az örök szeretetben.
Hattelek, 1963. XI. 4.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése