Szép ez a világ,
Szép az ég, szép a föld,
Szép a fű, szépek a csillagok.
Én mégis úgy érzem, hogy nem jó élni,
Hogy halni jó és hogy én meghalok.
Miért is éljek én, szomorú gondok,
Borongós árnyak, sóhajok között?
Minden napon egy szebb jövőt várjak
És problémázzak kis dolgok fölött?
Csalódtam az életben, csalódtam önmagamban
Csalódtam emberekben, hát ez is valami?
Csalódhatsz mindenben, csak abban ne csalódj
Ki minden problémád meg tudja oldani.
Van még boldogság, tiszta, igazi,
Amely nem mámor, nem önszuggesszió
És ebben nekem is részem lehet,
A boldogság még ingyen kapható?
Vajon megbékélek-e még önmagammal,
Szépnek látom-e ezt az életet,
És lesz-e ember ezen a világon
Akit barátomnak nevezhetek?
Hattelek, 1962. VI. 3.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése