Kicsi patak partján,
Vadvirágos réten
Ülök elmerengve
A zöld erdőt nézem
Hallgatom távolban
Vadgalambok búgását,
Hallgatom közelben
Patak suttogását.
Patak suttogását,
Erdő üzenetét,
Madár csicsergését
Virágok beszédét.
Mind azt mondják nekem,
Maradj itt örökre,
Élj boldogan köztünk,
Minden mást felejtve.
Ide már nem ér el,
Ami árthat neked,
Mind így marasztalnak,
Én mégis elmegyek
Odamegyek, ahol
Nehezebb az élet
Ahol nem nekem szól
Minden madárének.
Hol fárasztja lelkem
A szokatlan lárma
A csöndes magányból
A zajos világba.
Tudom, hogy a zajban
Nehezebb az élet
De szívembe zárva
Elviszem a csöndet.
Tudom, az emberek
Rosszak tudnak lenni,
De itt megtanultam,
Mindenkit szeretni.
Tudom, hogy a rossz győz,
A jó mindig gyenge,
Az igaz tiporva
Az erény letörve.
A könnyű élettel,
Küzdés cserél helyet,
Hogy ha ezt választom.
Én mégis elmegyek.
Hattelek, 1964. I. 14.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése