Árvai Éva: Hogy mindig szép legyek...

 

"Akiknek ékessége ne legyen külső……
Hanem a szívnek elrejtett embere…" (II. Péter 3: 2-3)

Jaj, már megint milyen csúnya lettem!
Türelmetlen voltam, indulatos
És most bepiszkolódott a lelkem
Ezért nyugtalan, szomorú vagyok.

Az arcom nem volt kedves, mosolygós,
Lelkemben kavargott a háború,
Pedig én szép akartam maradni,
De a napfényt elfödte a ború.

Máskor ismét azt veszem észre,
Hogy csak festék a szépség lelkemen
Gyávaság, könnyelműség, hanyagság
Sok csúnya gaz, mely alatta terem.

Sok kemény harccal szépítem lelkem
A rossz szokással küzd az akarat
Hiába vagyok külsőleg szép.
A jellem szépsége a legfontosabb.

Hisz egyetlen kincsem ez a szépség,
Mely értékessé teszi az életet.
Harcolva így körömszakadtáig
Küzdők azért, hogy mindig szép legyek

Hattelek, 1963. X.

"A lelki szépség oly varázsfényt kölcsönöz az ember egész valójának,
hogy az egyszerű megjelenésével meghódítja a szíveket, és barátokat
szerez anélkül, hogy tudná." (Lev Tolsztoj)