"Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a szántóföldben
elrejtett kincshez, amelyet megtalálván az ember, elrejté azt;
és afelett való örömében elmegy és eladván mindenét
amije van, megveszi azt a szántóföldet." (Mt 13: 44)
Nem vagyok különb én sem másoknál,
Nem vagyok több, szebb, vagy okosabb
Parány vagyok csak, csepp a tengerben,
De az én életem mégis dalosabb.
Ha elvesztek mindent e világon,
Akkor sem fogok kárt vallani,
Elhagyatva is szilárdan állok,
Mert akkor is marad még valami.
Valami, egy drága kincs, ajándék,
Mely minden hiányt kitölt, kipótol,
Koldusszegényen is királlyá tesz,
Gazdaggá, kifosztva földi jótól.
Én sem vagyok különb másoknál,
Mégis vidámabb az életem,
Mert megtaláltam az igazi kincset,
És boldogságom örök, végtelen.
1964, II. 4.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése