Rólad írok most újra félve
Érzelmek közt legnagyobb: félelem
Amely mar, kísért újra-újra
S bús szégyenbe borítja életem.
Félni az élettől, jövőtől,
Önmagamtól és emberektől.
Szorongást érezni magamban
E vad érzés engem elbűvöl.
Ki földön él az sohse félhet,
Mert az élet bátorság, küzdelem
S mi lesz vele, ha meghalni sem mer.
S átmenni bátran az életen.
Én mégis vacogva, fázva, félek,
Mint erdőben eltévedt kisgyerek.
Az életerdő nagy rengetegében
Én eltévedve menni nem merek.
De szól hozzám az Úr Igéje
Problémáid bármily nagyok
Jöjj énhozzám és tanulj tőlem,
Ne félj mert én veled vagyok.
Hattelek, 1962. IX. 4.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése