Hogy süt rád a nap, békében élhetsz,
Vad rémület nem ül a szíveden,
Hogy szabad vagy, szebb jövőt remélhetsz,
Mindez nem érdem, ez kegyelem.
Hogy nem voltál ott, hol rengett a föld
Nem halt el sóhajod dőlt ház alatt,
Vagy nem süllyedt el veled a hajó
Hogy tested a bajban is ép maradt.
Hogy nem születtél silány kunyhóban,
És nem fenyeget az éhenhalás,
Kegyelem ez, hisz jobb te sem vagy,
És különb sem, mint akárki más.
Ajándék minden pillanat, perc
Amelyben élhetsz, amely a tiéd.
Ajándék az, hogy nem lettél züllött,
Hogy megőrizhetted tisztán a szíved.
Mert ajándék,- ajándékhoz méltón
Becsüld meg az elmúló perceket,
Hiszen tudod nem játék az élet,
Csak egyszer élsz, a perc csak most tiéd.
Élj a jóság mellett hitet téve.
Legyen benned teljes a szeretet,
Hogy tiszta szívvel tudd ezt mondani,
Megbecsülted az adott kegyelmet.
Hattelek, 1963. X. 21.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése