Nehéz válni attól, akit szeretünk,
Visszatekintünk, ha más tájra megyünk,
Bár nekünk, akik múló időben élünk,
Minden percben búcsú az életünk.
A kedves perc is elmúlik örökre,
Nehéz bánat is könnyebb lesz idővel,
Kedves, vagy fájó a jelen számunkra,
Nem tart örökké, mindig búcsúzni kell.
A búcsú fáj, mert benne él a kétség,
Őszi lombhulláskor, lesz-e még tavasz?
Ha válunk egymástól, látjuk-e még egymást?
De van reménység, ígéret és vigasz.
A mi életünk, bár örök búcsúzás.
Nem őszi hullás, örök válás, halál,
A mi szemünk, mert hitszemekkel nézünk,
Mindezeken túl, egy szebb jövőt talál.
A búcsú fáj, de csak akkor, ha örök.
A remény, a szívünk édes balzsama,
Arra mutat, ahol már nem lesz válás.
Őszi lombhullás, kétség, halál soha.
Hattelek, 1964. IX.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése